Láttam
valamit a szemében. Még soha senki sem nézett rám ilyen káprázó tekintettel.
Valósággal mosolygott az a két szempár. És én csak néztem és néztem… beleestem
a zöld és a szürke színek kavalkádjába, nem tudtam parancsolni magamnak.
Miközben kényelmesen nekidőlt a folyosó kopott falának, a farmerja zsebébe
csúsztatta a kezét. Pont úgy nézett ki, mint egy vadászatra készülő nagymacska,
aki az áldozata becserkészésén fáradozik. Elkaptam a tekintetem és ismételgettem
magamban: csak szórakozik… ugrat, ahogy az összes többi fiú szokta a
lányhaverját. Bemeséltem magamnak ezt az amúgy eléggé hihető magyarázatot,
aztán mikor megszólalt a csengő, kipirulva, egy szó nélkül sétáltam be mellette
az osztályterembe.
